Tempest - Förgeteg

Julie Cross

Tempest - Förgeteg

(Förgeteg 1.)

Forrás: Moly.hu

Fülszöveg:

2009-et ​írunk. A tizenkilenc éves Jackson Meyer átlagos srác: egyetemre jár, barátnője van… És képes rá, hogy időutazást tegyen. De nem úgy, ahogy a filmekben látjuk – az ugrásai után semmi sem változik a jelenben, mindez csak ártatlan szórakozás. Egészen addig, amíg egy napon idegenek nem támadnak rá és a barátnőjére, Hollyra, aminek az a vége, hogy a Jacksonnal folytatott küzdelem után lelövik Hollyt. Jackson rémületében véletlenül visszaugrik az időben két évet. 2007-ben találja magát, de ez az időugrása különbözik a korábbiaktól. Ezúttal 2007-ben ragad, nem képes ismét a jövőbe jutni.

Jackson mindenáron szeretné megmenteni Hollyt, de nem tud visszatérni a saját életidejébe (a hazai bázisába), ezért amit csak lehet, igyekszik megtudni a képességéről. Eközben életében – ismét – először találkozik Hollyval. Az ugrásai alkalmával szerzett ismeretek alapján idővel rájön, hogy amit a családjáról, a hátteréről tud, az mind csak látszat.

Csakhogy hamarosan keresni kezdik a múltban a férfiak, akik 2009-ben lelőtték Hollyt. Ők az Idő Ellenségei, és semmi sem szab gátat abbéli törekvésüknek, hogy visszavigyék – vagy megöljék – ezt a különleges képességekkel rendelkező fiatal időutazót. Jackson összerakja az apjáról, az Idő Ellenségeiről és a magáról begyűjtött darabokat, és el kell döntenie, mennyire elszánt abban, hogy megmentse Hollyt.

Az új könyvek részében találtam meg. Nem a borítója tetszett meg, hanem a leírása. Az Időtlen szerelem trilógia óta keresem az időutazós YA könyveket, kíváncsi vagyok, ki hogyan írja meg. És örömmel jelenthetem: ez az első könyv, mely időutazásról szól, igazán pörgős, és sokkal felnőttesebb, mint a legtöbb Vörös Pöttyös.

Hétköznapi ápolás

Ebben a bejegyzésben olyan ápoló termékeket szeretnék Nektek bemutatni, melyek nekem már beváltak.

Furcsán hangozhat, de eleinte valamiért förtelmesen ragaszkodtam a Palmolive, később a Dove termékekhez, a DM saját márkás dolgairól meg azt hittem, nem valami jó dolgok, elvégre meglepően olcsóak, jó biztos nem lehet... Aztán egyszer csak kipróbáltam néhány terméküket, és rájöttem, már megint alaptalanul ítéltem, és persze rosszul is... Azóta leginkább Dm-termékeket használok, persze akad más is... :)

Testápolók:

Balea Blütentraum testápoló (400 ml):  Igencsak erős, ibolya - nőszirom illatú, körülbelül negyed óra alatt szívódik be, de az illata enyhén, még sokáig érződik a bőrömön. Csodákat nem művel, de mindenképp jelentősen puhább lett tőle a bőröm. Sajnos nem nagyon találkozom már vele, pedig már majdnem a végére értem az első flakonnak, szóval kéne az utánpótlás.

Balea Leichte testápoló (500 ml): A kedvencem. Öt perc alatt beszívódik, az illata olyan mint egy márkás testápolónak, igaz, nem sokáig marad. Jól hat, a közepesen száraz részeket simán pihe-puhává teszi, szinte pillanatok alatt. Szerencsére bármelyik DM-ben jártam, mindig találtam belőle, így könnyű beszerezni.

Balea Reichhaltige testápoló (500 ml): A legerősebb mind közül, de ezt kedvelem a legkevésbé. Iszonyat sok idő kell neki mire beszívódik, és én mindig fürdés előtt használom, mivel hagy némi zsíros érzetet. Az összes száraz részt eltünteti, de a lassú beszívódása miatt egyáltalán nem tudtam megszeretni. Ebből az összeállításból ez az egyetlen, amit soha többet nem fogok venni. Nem, még télre sem.

Tusfürdők:

B.U. Hippy Soul tusfürdő (250 ml): Friss, nyárias illatú, kellemesen krémes/folyékony tusfürdő. Egész sokáig érződik az illata, és egyáltalán nem szárít. A deo párjával pedig igencsak jó, egész nap elkísérhet ez az illat.

Balea Mystic Fantasy tusfürdő (300 ml): Kellemes egyensúlyban van az illata, nem kifejezetten virágos vagy gyümölcsös, így minden évszakban használható, tökéletes úgy, ahogy van. Remélem, a későbbiekben is fellehető lesz!

Balea After Sun tusfürdő (300 ml): Kifejezetten nyári illat. Elvileg after sun, gyakorlatilag semmiféle különösebb hűsítő hatást nem tapasztaltam. Az illata kedves, emlékeztet egy jónéhány évvel ezelőtt használt, azóta is kedvenc illatú és hatású tusira (Calinda Cocos), de ez egyértelműen nem az, meg sem közelíti, minden esetre az illata azért kellemes. A napokban fogyott ki az itthon lévő adag, és egy ideig most pihentetem, jövő nyáron ismét beszerzek egyet (vagy többet).

Egyéb apróságok, melyek végül nem kerültek lefényképezésre:

Balea arctisztító tonik száraz és érzékeny bőrre (200 ml): Beváltja ígéretét, tényleg tisztít, és nem szárít. Igazából az illata miatt vettem meg, kicsit többet vártam tőle, de mivel már majdnem egy éve használom, és komolyabb bajt nem okozott, nem lehet rá panaszom. Egyszerűen csak nem veszem újra, megpróbálkozom mással is, hátha...

Fabulon Tini Tonik (200 ml): Több flakonnal elhasználtam már belőle, számomra egyfajta csodaszer, mely a pattanásos kislány korszakomból kisegített. Mostanában kezdem elhanyagolni, mivel már nincs annyira szükségem rá - mindenféle hormonális változás, és förtelmes meleg ellenére alig jönnek elő pattanásaim. Hogy a tonik miatt, vagy csak a bőröm változik, nem tudom, de idővel majd kiderül.

Alverde sárgabarackos körömápoló krém (15 ml): Rengeteget gépelek, így a körmeimnek is kell némi plusz kényeztetés. Erre ezt találtam, mivel éppen ez volt a legközelebbi DM-ben. Az illata valami régi másik kencémre emlékeztet, a mai napig nem tudom, melyikre... Leginkább fényesít, a körmöm erősebb nem lett tőle sajnos, ugyanúgy rövidre vágva kell hordanom. :( Lassan szívódik be, kell neki bő húsz perc, ez szintén nem tetszik benne. Kicsit többet reméltem tőle, így majd ebben a kategóriában is megpróbálok mást - ha találtam valami jót, mindenképp írok róla. :)

Ezek voltak az én mindennapokban használt (kedvenc) ápolási termékeim. Legközelebb a hajápolási dolgaimat mutatom be Nektek.

Ti használjátok ezek bármelyikét? Ha igen, mennyire tetszett?

Képcsokor: A Tengelici tavak

Május végén volt szerencsém ismét eljutni a Tengelici tavakhoz. A több aprócska tónál már másodjára jártam (az első, téli látogatás alkalmával sajnos nem készült fénykép), és mind a két alkalommal csak kevés időt tudtam itt tölteni, de ez a gyönyörű, harmonikus hely a kedvenc helyeim egyike lett.

A Csapó-kastély parkjában elhelyezkedő tavak közt kis hidak találhatók, a terület szépen gondozott, így akinek van kedve, körbe járhatja a tavakat. A zegzugos kis részek rengeteg szépséget tartogatnak, hatalmas tölgy- és platánfáktól kezdve, vízitökön át, teknősökig mindenfélét láthatunk. :)

A tavak környéke látogatható, horgászat is lehetséges, ám a kastélyt sajnos csak távolról csodálhatjuk, mivel kerítéssel van lezárva, és csak engedéllyel látogatható.

Csak felnőttünk...

- Megöregedtünk?

- Ugyan, csak felnőttünk!

Ez az a párbeszéd, mely sosem hangzott el, de mindannyian érezzük.

Voltak azok az idők, amikor egész nap mást sem csináltunk, csak elmélkedtünk az élet nagy dolgain - néha pedig azon, mihez kezdjünk magunkkal. Megtárgyaltuk, ki kivel találkozott, ki szólt be másnak, és közben szidtuk a pletykás vénasszonyokat, akik bizony ugyanezt csinálták. A nap fénypontja volt, ha jó zene szólt, és a barátaink körében töltöttük a délutánt. Fejből vágtuk, melyik zenész melyik zenekar tagja, legalább húsz kedvenc zenénk volt, és a kedvenc bandáink összes neten fellelhető koncertfelvételét láttuk már, legalább tízszer. A nyár volt az év legjobb része - elvégre nem kellett iskolába menni, a szörnyű megpróbáltatások helyszínére.

Az a nehézség pedig, ami az iskolán kívül ért minket: szinte pillanatok alatt túltettük magunkat rajta.

A mosoly és a nagy álmok a mindennapjaink része, akárcsak a levegővétel.

Aztán egyszer csak valami megváltozott. Nem, nem is valami, hanem inkább valaki. Mi.

Ott állunk, kezünkben az érettségi bizonyítvánnyal, melyet épp az előbb nyomtak a kezünkbe. Nézünk hol egymásra, hol tanárainkra: utoljára vagyunk így, együtt. Beszélgetünk még, ki merre folytatja majd?

De a nagy álmoknak már alig van nyoma.

Az elmúlt hónapokban a tanulás volt a fő állásunk, és a hobbink is, lehet, hogy csak fáradtak vagyunk?

Eltelt bő egy év, és most már alig találkozunk. Hébe-hóba összefutunk a boltban, buszon, vonaton, elsétálunk egymás mellett az utcán. Néha beszélgetünk, vagy írunk egymásnak, de most már a leggyakrabban a közösségi oldalakon tartjuk a kapcsolatot.

Az idő maximális sebességre kapcsol: gratulálunk a sikeres felvételihez, vagy az új munkahelyhez; meglepődünk, mikor egyszer csak eljegyeznek valakit; mosolyogva borzongunk, ha megjelenik az első babafotó.

Aztán csak ámulunk: de hiszen pár évvel ezelőtt még komolytalan fiatalok voltunk, akik éppen viccelődtek, és teljesen másról álmodoztak. Komolytalan fiatalok, akik szentül vallották: Ha valaha is felnövök, nem akarok ott lenni...

És most mégis itt vagyunk. Nyakig a felnőtt életében. Elvégre mi is felnőttünk. Na jó, mégsem teljesen: a legkedvesebb dolgaink nagy része még mindig ugyan az, csak mi lettünk komolyabbak. És persze királyabbak is. :)

Akármerre is jársz, kedves Fiatal Felnőtt: egyszer megöregszünk, de az még nem most lesz. Lélekben örökké tizenévesek maradunk, csak a tennivalóink változtak meg. Mi pedig, a feladathoz komolyodunk. :)

Képcsokor: 2017 július

Vannak időszakok, mikor kicsit ellustul az ember. Kevesebbet foglalkozik a kedvenc elfoglaltságaival, csak sodródik az árral, és vár... Maga sem tudja, mire, de attól még hűségesen vár.
Közben elszaladt egy hónap. A fényképek két utazást örökítettek meg, a kis Ixus mostanában sokat pihent.
( De még itt van egy hónap a nyárból, aztán a jön a színpompás ősz... :) )

Nagyszékely

"Hijo De La Luna"

One step closer

Valami nagyon nincs rendben ezzel a világgal. Vagy ahogy egy idézetben is szerepelt: a példaképeim halottak, az ellenségeim elemükben vannak.

Néhány napja sokkolt a hír: Chester Bennington öngyilkos lett. Hat gyermek apja, egy nő férje, valaki fia, több százezer ember kedvenc énekese, ezrek példaképe.
Rengetegen vették körül, és mégis - senki sem vette észre, mekkora a baj. Mintha nem is mutatta volna. Az apróságok senkinek sem tűnnek fel...

Itt volt egy fiatal, életerős férfi, aki annyira kilátástalannak érezte a helyzetét, hogy inkább kiszállt. Hány ember érezhet még hasonlóan? Észrevennénk, ha valaki a közelünkben ennyire elkeseredne? Komolyan vennénk, ha valakink elmondaná: gondolkodott már azon, hogy maga mögött hagy mindent?

A rengeteg cikk alá érkezett kommenteket olvasva, nem. Nem, nem vennétek komolyan. Nem, nem vennétek észre. Mert a ti kis apró-cseprő dolgaitok fontosabbak. Fontosabbak, mint egy lélek útja.

Kevesek vagyunk ehhez. Nem látjuk, mi hajszolja az embereket ebbe. Persze, észt osztani könnyű: gondoljon a családjára, rajongóira, ne legyen szűk látókörű, stb... 

Nem kívánom ezeknek az embereknek, hogy bármilyen formájában átéljék ezt. Csak annyit kérek tőlük, hogy nőjenek fel, és szerezzenek valahonnan empátiát.
Mert egy lelki betegség nem olyan, mint egy csonttörés, amit mindenki komolyan vesz. Egy lelki betegséget könnyű félresöpörni, nincs rajta kötés, nem kell összevarrni, nem lehet megérinteni. Ám ez sokkal rosszabb, mint bármilyen más betegség. Folyamatosan harcolunk a démonainkkal, más pedig ezt nem láthatja. Apró dolgok sokkal jobban fájnak, mint kéne. Hétköznapi feladatok kihívást okoznak. Néha elgyengülünk, pedig a testünkkel semmi baj nincs. A lelkünk sajog, olyan, mintha szabadulni akarna. El a meg nem értéstől, a magánytól, a lelkiismeretünktől... El innen, mindentől.

Az utóbbi időben valami megváltozott. Az emberekből árad az elégedetlenség,  a fájdalom. Segítség, boldogság, megértés, öröm, megnyugvás... Kitől, honnan? Mikor? Pedig erre sokkal inkább szükségünk van, mint bármilyen tárgyra.

Nem látsz bele más sorsába. Kérlek, ne tégy úgy, mintha neked ez menne. Kérlek, ne szidj másokat. Kérlek, legyél kedves! Egy kedves megjegyzés neked semmibe sem kerül, de sejtelmed sincs róla, másnak milyen jót tehetsz vele. Kérlek, ha csak negatívat tudsz adni, inkább ne adj semmit. Kérlek, próbálj meg jobb lenni annál, aki vagy! Több. 

Ha ezt megpróbálod, Te már felülemelkedtél a környezeted lehúzó mocsarának. Egy oázis lehetsz annak, akinek a lelke a boldogság sivatagában kóvályog.

Kezdet

Sokadik blogomat indítom - ezúttal azonban nem kötöm magam témához.
Remélhetőleg ezúttal nem fogok ellustulni, és kitartóan töltöm majd fel a fényképeimet - elsősorban tájképek, apróságokról készült felvételek, általam készített ékszerek képei -, könyvekről vagy szépségápolási termékekről alkotott véleményemet, esetleg DIY ötleteket. Néha agymenéseket, világmegváltó gondolatokat - mikor mihez van kedvem.
A monitor mögött egy húsz éves, Tolna megyei irodai alkalmazott ül, akinek első számú szenvedélye a kis kompakt fényképezője nyüstölése, és szívesen sétálgat a közeli erdőkben... :)
Mindent összevetve, ez a blog az agymenéseim gyűjtőhelye lesz, és örömmel olvasom mások "agymenéseit" is! :)

Kebina